A tábor

Egy hét telt el azóta, hogy a lábam a színpadra tettem és bekerültem a második selejtezőbe. Be kell jutnom a mentor házba. Muszáj. Nem bukhatok el egy lépésnyire az álmaim  megvalósításától. Ez a forduló két megmérettetést tartalmaz. Az első egy táncos, ahol az egy héten át gyakorolt koreográfiát kell előadnunk. A második fordulóban pedig minden velünk egy kategóriában levővel a színpadra kell menni és elő kell adni egy fél perces dalrészletet. Őszintén, még nem igazán tudom mit énekeljek. Össze voltam zavarodva teljesen. Ez a lány...Alexia. Semmi bajom nincs a melegekkel, de valahogy az agyam távol akar tartani tőle. Pedig egy barátkozásból nem sülhet ki semmi rossz. Visszatérve a műsorra, szörnyen ideges vagyok. A vonaton ülve fülesemet elhelyezem és fejemet nekidöntöm az ablaknak, nem érdekelve, hogy minden apró zötykölődésnél a fejem nekivágódik. Szerencsémre senki más nem volt velem egy kupéban. Nyugodtan elmerülhettem gondolataim közt. A tegnap okozta sebeken simítottam végig. Elmondtam a szüleimnek, hogy bejutottam a második selejtezőbe. Apám kiakadt és média kurvának hívott. Anya csak könnyes szemmel nézte végig, ahogy megint megteszi. Amint megtehettem összepakoltam az összes cuccom és az első vonatra felszálltam. Letöröltem könnyeimet, amik idő közben kicsordultak. Nem sírhatok. Ez az én nagy napom. Nem ronthatja el egy ilyen nyomorék. Egy sms. Vajon ki üzenhet nekem?

"Az állomáson várlak. Már előkészítettem a szobádat. :)-Kyle"

Üzenetét látva újabb könnyek cikáztak le az arcomon versenyt futva arcélemig. Miatta vagyok még itt. Voltak vitáink. Most mégis el sem tudnám képzelni az életem nélküle. A folyamatos hisztije nélkül. Neki köszönhetem az X-factort is. Ha ő nem lenne, soha nem lett volna bátorságom elmenni. Sose hittem volna magamban. Annyi mindent tett értem. Hihetetlen. Meg van a dal. Nem is értem, hogy nem jutott eddig eszembe. Mindig ezt énekelte nekem, ha zokogva hívtam fel. Időközben lassan begördölünk az állomásra. Kottámat és csomagjaimat kezembe fogva szaladtam le a vonatról tekintetemmel legjobb barátomat keresve. Egyszer csak valaki hátulról magához húzott. Először megijedtem, de aztán realizáltam, hogy ez Kyle illata és negnyugodtam. Beültünk az autójába és a lakásáig meg sem szólaltunk. Hálás voltam, hogy nem kezdett el azonnal faggatni. Tudja, hogy úgyis elmondom majd neki. Lecuccoltam a szobámban, majd kisiettem a konyhába.
-Kyle?-kiáltottam.
-Spájz-hallatszott vissza a hangja és valóban ott találtam, félig benne egy ládában.
-Elrakod magad télre?-néztem rá szórakozottan, mire csak megrázta a fejét és elő vette a lekvárt amit keresett és úgy nézett rá, mintha a világ legjobb dolga lenne.-Csak nem a nagxid lekvárja?-nevettem fel gyerekességén, de ő már nem is hallott, mert kiskanállal elkezdte enni a lekvárt. Magában. Hogy került belőle a homlokára? Istenem... és idén tölti a 20-at.
-Egyébként mikorra kell menned?-szólalt meg teli szájjal. Mmm, nyammi.
-4 órára.-felnéztem az óráról és leolvastam, hogy kèt óra van. Kyle is hasonlóan tett. Majd egyszerre kaptuk vissza a fejünket és ugrottunk fel az asztaltól. Én elrohantam sminkelni, ő meg öltözni. Csak egy villámgyors szempillaspirál, alapozó és rúzs kombináció fért bele, fintorogva néztem tükörképemre.

-Indulás.-bólintottunk egymásra, majd kirohantunk a kocsihoz és teljes padlógázzal indultunk az X-factor székháza felé. 4 óra előtt 10 perccel leparkoltunk és elkezdtünk besprintelni. A kategóriámban lévő lányok éppen most mentek a színfalak mögé libasorban. Gyors puszit dobva Kyle felé beálltam a helyemre és megpróbáltam stabilizálni heves szívdobogásom.
-Tudod, hiányoztál.-suttogta valaki hátulról a fülembe és végighúzta a kezét oldalamon. Mérgesen fordultam hátra, de mikor tekintetem találkozott azzal a huncut kékséggel rögtön elfelejtettem minden bajomat. Kèt másodpercre. Mellé soroltam és elkezdtem kiosztani:
-Mégis kinek képzeled magad? Csak azért mert jó énekes vagy még nem fogok a karjaidba omlani.-ordítottam suttogva, tekintettel arra, hogy a csapatok éppen a színpadon álltak.
-Akkor mástól igen?-vigyorgott kacérul, mire elpirultam és visszaálltam inkább elé.-Nekem így is jó a látvány.-hallottam meg egy mormogást. Abban a pillanatban több minden is történt. Megbántam, hogy nem nadrágot vettem fel, valamint a fiúk befejezték az éneklést, minket pedig felküldtek.
-Sziasztok lányok-mosolyogtak a zsűrik.
-Készítettünk egy listát. Úgyhogy mi döntjük el a sorrendet. Elsőnek Kate Goot.-mondta Demi, mire a mellettem álló lány nagyot nyelt és párat előre lépett, majd belekezdett. Nagyon szép hangja van. Ő is szép. Barna haj, barna szem, izmos, magas testalkat. Utána egy szőke, kék szemű lány jött. Majd egy vöröshajú és így tovább és így tovább. Aztán meghallottam a nevemet. Minden lefagyott. Még az a kis mosoly is az arcomról. Előrébb lépdeltem és bele kezdtem a dalba.
If I could fly / Ha repülni tudném
I'd be coming right back home to you / Hazarepülnék hozzád.
I think I might / Azt hiszem talán
Give up everything just ask me to / Feladok mindent csak kérned kell
Végigénekeltem az első verszakot, majd le is telt a fél percem. A zsűri bólintott, hogy a helyemre mehetek. Nemsoká mindenki végzett, mi pedig lesétáltunk a színpadról. Egyenesen Kyle-hoz mentem.
-I can feel your heart inside of mine-suttogtam fülébe.
-I feel it, I feel it.-nevetett fel.-Nagyon jó voltál csajszi.-nézett rám mosolyogva.-De nem csak te vagy ám jó.-harapta be ajkát miközben hátraintett fejével. Óvatosan csekkoltam a pincérsrácot és bólintással adtam neki igazat.
-Hány millió cuccot rendeltél eddig?-boxoltam karjába.
-Hahaha. Nagyon vicces Miss Jégkirálynő-mondta, mire megforgattam a szemem-Egyébként 4 ásványvizet és 5 perecet. Azt mondtam ideges vagyok, mert bent van a legjobb barátnőm.-vakarta meg a tarkóját.
-Aww de cuki-csipkedtem meg arcát. Beszélgetni kezdtünk, aztán egy hang beleszólt a rádióba, hogy a lányok gyülekezzenek. Ismét sorba álltunk és feltipegtünk. Mindenki félt. Most dől el kik jutottak át a rostán.
-Mint tudjátok hatan juthattok tovább a mentorházba.-mondta Simon.-A továbbjutók pedi: Jessica-mondta mire Jessica sírva kiment a függönyök mögé-Johanna-ő is elhagyta a termet. Ez így ment még egy ideig, míg csak tízen maradtunk ott. Egymás mellé léptünk és együtt izgultunk tovább.-Az utolsó tovább jutó pedig-hatászünet-Macy. Sajnálom lányok.-hirtelen fel sem fogtam. A lányok közül elsőnek távoztam és megálltam a backstage-ben, ahol még részt kell venni egy kötelező interjún.
-Szörnyű ez az érzés-mondta épp Kate Goot.
-Az-értett vele egyet Alexia. Nálam eltört a mécses, fekete kötött sapkámmal próbáltam meg takarni könnyeimet. Egyszer csak valaki magához ölelt. Ez az illat. Alexia. Visszaöleltem és az ő vállán sírtam tovább.
-Lányok! 5 embernek vissza kell jönnie. Alexia, Kate, Nina, Zora és Melissa.-mondta egy headset-es csávó. A vörös köd elborította az agyamat.
-Mi a francot kèpzelnek magukról? Ebből lesz a bevétel mi? Jó kamasz lányokat sírni látni? Mert ezek nem műkönnyek. Igazi érzések amiket a maguk féle emberek soha nem fognak tapasztalni.-üvöltöttem teli torokból, majd Kate kezét èreztem vállamon, majd Zora-t éreztem jobb oldalamon. Elkezdtek befele húzni. A színpadon gyilkos szemekkel néztem az előttem ülő négyesre.
-Lányok. Úgy döntöttünk, hogy a ti tehetségeteket vétek lenne elvesztegetni.-mondta Simon, de még mindig nem engedtem. Bizonyára csak szívatni akarnak.-Ha válalljátok ezt a felelősséget folytathatjátok a versenyt. Csapatként.-mindenki lefagyott, majd pár másodperc fáziskésés után mindenki sikítozni kezdett. A mellettem álló lányta ugrottam rá, aki ölbe fogott és úgy forgott velem.
-Természetesen vállaljuk.-nyögte ki Kate. Aki úgy lárszik az egyetlen épelméjű lesz a csapatban. Összeölelkeztünk a lányokkal, majd lementünk a színpadról. A backstage-ben újra megöleltük egymást majd megszólaltam.
-Lányok, mi lenne ha leutaznátok hozzánk? Csinálunk egy ott alvós bulit és jobban megismerjük egymást.-mosolyogtam, mire szinte mindenki azonnal beleegyezett. Telefonszámot cseréltünk, majd mindenki hazament pihenni az út előtt.