Másnap reggel mocorgásra ébredtem. Megpróbáltam átfordulni, de aztán derekamba nyilallt a fájdalom. Mi a fasz? Kinyitottam szemeim, ekkor a nap szobába besütő sugarai szinte megvakítottak. Fejem lüktetni kezdett, én meg nyögve fordultam hátamra, ám ekkor egy testbe ütköztem. Mi a fasz? Megijedve kúsztam az ágy szélébe és magam elé fogtam a takarót.
-Még öt percet.-fordult át a másik oldalára a barna hajzuhatag tulajdonosa.
-Alexia?-suttogtam, mire kipattantak szemei.
-Mi történt?-néztem rá kétségbe esetten.
-Alexia-
Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, amik aggódást tükröztek. Fél? Dehát mitől? Én nem tudom megdugni. Ide meg nem hoztam olyan cuccot, nem gondoltam volna, hogy ilyen vágyai vannak. Elvigyorodtam a gondolatra.
-Semmi lényeges-ködösítettem, mire megnyugodva fújta ki a levegőt és engedte lejjebb magán a takarót, így kilátszottak meztelen vállai. Valószínűleg feltűnt neki, hogy kigúvadt szemekkel bámulom, mert benézett a takaró alá és realizálta, hogy nincs rajta semmi ruha egy bugyin kívül. Fejére húzta a takarót, így csak hajkoronája látszott ki. Erre a tettére hangosan felnevettem, mire felmordult.
-Mennyit láttál?-nyüszített a takaró alól.
-A szexi kulcscsontodon és a formás vádlijaidon kívül?-vigyorodtam el, mire hozzámvágta a párnáját.-Amúgy semmi lényegeset. Gondolhatod, mennyire úrinő voltam, miközben levetkőztettelek. Sem tapi, sem bámulás. Bár nem semmi vádlid van. Táncolsz?-kérdeztem rá óvatosan. Kiemelte fejét a takaró alól, azt pedig ölébe csapta és lebiggyesztett ajkakkal bámult rám. Ha nem lenne premier plánban a melle, esetleg azzal is tudnék foglalkozni, hogy így mennyire aranyosan néz ki. Valószínűleg rájött, hogy semmi nem takarja, így fülig vörösödött és ismételten a takaró alá menekült. Gondolom mikor elmúlt a vörösség arcáról kiemelte fejét és álláig kicsúszott a takaró alól. Néztem ezt a lányt és megállapítottam, hogy gyönyörű, mikor bőre fehérsége egybeolvad a takaróéval és az egyetlen kontrasztot az a sötét haja alkotja.
-Mi az?-kapott arcához, amit tenyereibe rejtett. Miért bújik el előlem állandóan? Lefeszegettem tenyereit arcáról, majd sajátjaimba fogtam őket. Elnézett és harapdálni kezdte száját.
-Nézz rám-suttogtam, majd végigsimítottam alsó ajkán, mert már nézni is fájt azt az erőt, amivel marcangolta. Rám emelte őzike szemeit, én meg számat eltátva néztem rá. Annyira természetes, annyira gyönyörű.
-Ne bámulj-nyüszített és a hasára fordult, így a takaró lehullt derekáig. Nagyon izgató látvány volt, de lassan akarok hozzá közeledni. Ő másnak tűnik. Olyan, mint egy porcelánbaba, amire vigyázni kell.
-Sajnos muszáj, túl gyönyörű vagy.-mondtam, mire rám sandított, én medig vágtam neki egy grimaszt.
-Miért mondod ezt?-suttogta, de nem rám nézett, hanem maga elé révedt.
-Mert így van.-simítottam végig hátának vonalán, mire felpattant maga elé fogva a takarót és mint egy estélyi ruhát, maga köré csavarta és lecsoszogott. Döbbenten néztem utána, majd felnevettem, mikor meghallottam, hogy ugrándozik le a lépcsőn. Felkapva egy melltartót laza léptekkel utána indultam. A többiekkel ült a kanapén kezében egy teával. Már magára kapott egy pólót, de még mindig szorította maga körül a takaró anyagát.
-Hello baby, de nyúzottnak nézel ki-röhögött rám Zora-Woah-nyögött fel, mikor ráhuppantam. Mel lesütötte a szemét. Tegnap direkt mondtam rosszul a nevét, kíváncsi voltam hogy reagál. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami éppen arról szólt, hogy mit énekeljünk a mentor házban.
-Mel-
A többiek éppen azt tárgyalták, mit kéne énekelnünk legközelebb. Csendben figyeltem a diskurzust, néha elmosolyodtam, mikor egy egy nekem tetsző dal címe hangzott fel.
-Oké ez így nem lesz jó-tette fel a kezét Alexia, mikor már mindenki csak egymás után kiabált dalokat.-Sorba megyünk, mindenki mond kettőt. Egy gyorsabbat, egy lassabbat. Kezdek. Little Mix: Secret Love Song, The Pretty Reckless: Kill me. Zora?
-Lana Del Ray: Summertime Sadness, One Direction: No control.-az elsőt kapásból rávágta, a másodikon kicsit gondolkozott, majd büszkén elvigyorodva nézett Kate-re.
-Szerintem lassúnak a Little Mix-től a Love me or leave me-t mondanám, gyorsnak pedig Bruno Mars-tól a Treasure-t.-mosolyogva nézett rám válaszomat várva.
-Ugyan ezt akartam mondani.-nevettem kicsit, mire neki is megnőtt vigyora.
-Treasure és You-mondta ki teliszájjal Nina.
-Akkor ez eldőlt.-dőlt rá még jobban Zorára Alexia.-Treasure. Szerintem jó választás. Mikorra kell megtanulnunk?-azzal már elő is varázsolták telefonjukat, hogy megnézzék a naptárukat.
-Ugye ma még tábor van, holnap a lányok és a fiúk részét veszik fel, tehát a milyenket holnap után.-nézett fel megdöbbenten a telefonjából Kate. Mindenki egyszerre pattant fel, én felrohantam a szobámba néhány ruháért. Kivételesen nem gondolkoztam és felkaptam egy cicanadrágot egy félcombig érő fekete pulcsival, hajamat gyorsan kifésültem, leengedve hagytam, valamint egy kis szempillaspirált még megengedtem magamnak. Mindenki visszaszállingózott a kanapére telefonnal a kezében és villám sebességgel gugliztuk ki a dalszöveget. A felosztás nagyjából könnyen megtörtént. A délelőtt maradék része dalszöveg tanulással, a délután pedig összerakással ment el. Este megpróbáltuk összeénekelni, de beláttuk, hogy nagyon nem megy még, így holnap fogjuk összeénekelni.
-Lányok-szakított ki Zora hangja a tanulásból-Kapcsoljuk be a TV-t. Most játsszák le a műsort és tudjuk meg, hogy ki lett a mi mentorunk.-villámgyorsan kaptam a kapcsolóért és néhány mozdulattaláris az adott csatornára kapcsoltam. Épp jókor, a csapatok épp akkor várták az embert.
-Amúgy ide nekünk is el kellett volna mennünk nem?-elmélkedett Nina
-Mostmár mindegy-nevetett szórakozott Alexia, mire Kate homlokon csapta magát.
-Itt mostmár nem leszünk ott, de a fotózáson ott voltunk, szóval a bemutatásba már beleraknak minket.-magyarázott idegesen Kate, míg ujjai telefonján szánkáztak. Hirtelen sikítozás tört ki, mire a TV-re kaptuk tekintetünket és láttuk, amint Simon Cowell belép a terembe.
-Oh bazdmeg-nyögtünk fel öten egyszerre.
-Hát ilyen ez a sóbiznisz.-vont vállat Nina. Alexia csak döbbent tekintettel huppant vissza a kanapéra és könnyezni kezdett.
-Hé, babe, mi a baj?-ment rögtön oda Zora és magához ölelte.
-Ha Simon lesz a mentorunk, akkor hiába vállalom fel magam, nem vállalhatom fel a kapcsolatom Vele-nyomta meg a vele szócskát célzóan Zora szemébe nézve, mire ő megértően bólintott.
-Ne aggódj, majd kitalálunk valamit.-ült mellé Nina is és ő is átölelte.
-Kösz lányok-suttogta lehunyt szemmel, mosolyogva. Nemsoká megágyaztunk és elmentünk aludni, ezen alkalommal egyedül feküdtem ágyamban. Megunva az állandó forgolódást átmentem a vendégszobába, ahol az egyik ágyon Zora aludt, a másikon Alexia. Bemásztam Alexiához és hozzábújtam. Elmosolyodtam, ahogy álmában magához szorított. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy mázlista az a lány, akiről beszélt.
