Én

Lustán pislantva nyitottam fel szemeimet. Telefonomat felnyitottam, a lejátszási listán épp Sia Breath me-je szólt. Nem depresszió, ma nem fogsz betámadni. Ez egy jó este lesz érzem. Talán az osztállyal is beszélnk fogunk. Gyorsan kopogtak ujjaim a kijelzőn és Nathan Sykes lassú szerelmes számára váltottam. Kinyújtóztatva tagjaimat tápaszkodtan fel fekvőhelyemről. Este 8 óra. Megint elaludtam délután. Az ágy szélén ülve bambultam magam elé. Érzések? Nope, még mindig nincsenek. Fogalmam sincs mikor éreztem utoljára valamit. Hiába kerestem az érzést, izgalmat, szomorúságot, boldogságot, dühöt...de semmi. Megannyi érzés, mégsem környékezett meg egy sem. Az oka? Talán befásultam. Talán hamarabb feladtam az életnek nevezett küzdelmet mint azt bevallom magamnak. Kezembe véve telefonomat leellenőriztem a közösségi oldalaimat. Szokásos minden. Lányok akik 2 nap után a besztijüknek mondanak, fiúk akik randiért vagy 10/?-ért esedeznek, hamis barátok, érdek barátok, elvétve igaz barátok, hopp egy lájk, itt egy imádás, 4 komment: de gyönyörű vagyok, köszi egyszer hinni fogok neked, már ha megtudom ki vagy. Hopp egy új értesítés: Xy új embert vett fel a csoport csetbe. Hátha lesz valami érdekes végre nyálazáson kívül. Szokásos tisztelet körök, bemutatkozik, ellövik a poént, élvezkednek a poénjukon, szinte már nekem kínos amit művelnek. Lány megunja, leállítja őket. Újonnan bekerült srác bunkózik, én leoltom. Hopp faszfej lettem. Mostmár a közutálat tárgya. Egyre jobb jelzők. Bocs az okoskodásért srácok, nem csípem a búrátok. Hopp az új fiú kitett a csoportbeszélgetésből. Továbbra is megy a diskurzus mennyire elrontottam ezt az eszményi viccet. Lezárom a telefonom. Sötét van. Az a kevés fény ami volt már teljesen eltűnt. Korom sötét van. Vajon a külvilág alkalmazkodik az eltűnő lelkem hangulatához, vagy fordítva? Térdemre támasztom könyököm és ráhajtom fejemet tenyereimre. Érzések villannak fel. Düh, csalódottság, szomorúság. A lejátszási listán egy boldog szám kapcsol. Kinyomom a zenét. Nos, megkaptam az érzéseim. Támaszkodok még egy darabig. Egyre szaggatottabban veszem a levegőt. Nem sírhatok. Én sírjak?! Én a híres neves lelketlen, érzéketlen ribanc? Ugyan ne nevettess. Én...nem...sírok...legördült az első csepp. Majd a második, a harmadik és ezt követte még több száz. Lassan feltápászkodtam. Megszédültem a sok gondolattól ami fejemben kavargott. Emlékképek ugrottak be. Táncról...egy senki vagy, dagadt disznó. Viberes beszélgetések régi legjobb barátokkal...egy depressziós ribanc vagy, mindenki gyűlöl. Hozzám vágott szavak...leszbikus kurva, gyűlöllek. Osztálykirándulás...mivan malacka nem szereted a fürdőruhát, hagyd amilyen kövér majd legurul a lejtőn. Csalódtam bennedek, csalódtál bennemek, eldobált szavak. Minden felerősödött. Minden előtört. Sírásom felerősödött.
"Nézd milyen undorítóan sír, taknya is folyik fúj!!!"
 Felkaptam a fejem. Egy újjabb emlékkép.
"Soha nem leszel olyan ember, akit valaki szeretni fog!"
 Fejem még ma is lecsuklik ha arra az ütésre gondolok. Lassan felálltam, irányzott léptellek indultam meg a fürdőszobába. Forró vizet engedtem a kádba. Sorban vettem le ruháimat.
"Undorító" "hájas disznó" "hányadék" "ocsmányság".
 Elmerültem a habok között és benyúltam a legjobb barátomért. Bal oszlop, második fiók, a fültisztítók alatt. Elgondolkodva forgattam ujjaim között. Azt mondják vízszintes vágás a hiszti jele, függőleges viszont már az őrületé.
"Figyelj, tényleg pszichológushoz kéne menned. Valami nincs rendben veled. Sőt kicseszett elmebeteg vagy!"
Hát, ha te mondod drága legjobb barátom. Egy, kettő három, karcsere, egy, kettő, három. Egész alkaromon húzódnak a bizonyítékok. Kezembe veszem a telefonom. Facebook: ugye jól vagy?, hamis barátok, tettetett érdeklődés, én itt vagyok neked, felesleges és hazug ígéretek. Beállítások, nem inkább visszanyíl.
"Sajnálom eltűnök."
Megrekedt lélegzetek. Most komolyan gondolja? Ugye nem teszi meg? Valaki csináljon valamit. Bumm hisztérika.
"Pár nap múlva lesznek hírek rólam."
Akkor biztosan jól van. Persze csak kell neki egy kis magány. Kinek, kérdem én kinek kell magány élete legsótétebb óráiban? Fejemet rázva ajkaimra egy félszeg mosolyt húzok. Jól mulatok rajta mennyire naivak. Nem mondtam hogy jó hírek lesznek. Beállítások, fiók függesztése, függesztés oka: halál, nem, nem kell a részvéted, ne, ne állítsd vissza automatikusan a lapomat, igen tudom hogy így meg fog szűnni, igen, biztos vagyok benne. Kinyúltam és a polcra helyeztem a készüléket. Elindult a Breath me. Fáradt mosoly díszítette szokásosnál halványabb arcom. A víz átvette a vérvörös színt. A biztonság kedvéért egy utolsó csíkot húztam ütőerem mentén, majd kezemből a kádba csúszott Ő, aki itt volt velem utolsó óráimban. Nyugodtan hátrahajtottam fejem, hisz a zárt ajtón senki nem törhetett be, hogy megzavarja  örök nyugalmamat. Utolsó gondolataim pedig velem együtt múltak el, azokkal a kimondatlan szavakkal és meg nem tett dolgokkal, ami várt volna rám odakint. Valaha elítéltem az öngyilkosokat. Kár, hogy ha meghalok nem lesz ki elíté...

Egy nap együtt

Másnap reggel mocorgásra ébredtem. Megpróbáltam átfordulni, de aztán derekamba nyilallt a fájdalom. Mi a fasz? Kinyitottam szemeim, ekkor a nap szobába besütő sugarai szinte megvakítottak. Fejem lüktetni kezdett, én meg nyögve fordultam hátamra, ám ekkor egy testbe ütköztem. Mi a fasz? Megijedve kúsztam az ágy szélébe és magam elé fogtam a takarót.
-Még öt percet.-fordult át a másik oldalára a barna hajzuhatag tulajdonosa.
-Alexia?-suttogtam, mire kipattantak szemei.
-Mi történt?-néztem rá kétségbe esetten.
-Alexia-
Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, amik aggódást tükröztek. Fél? Dehát mitől? Én nem tudom megdugni. Ide meg nem hoztam olyan cuccot, nem gondoltam volna, hogy ilyen vágyai vannak. Elvigyorodtam a gondolatra.
-Semmi lényeges-ködösítettem, mire megnyugodva fújta ki a levegőt és engedte lejjebb magán a takarót, így kilátszottak meztelen vállai. Valószínűleg feltűnt neki, hogy kigúvadt szemekkel bámulom, mert benézett a takaró alá és realizálta, hogy nincs rajta semmi ruha egy bugyin kívül. Fejére húzta a takarót, így csak hajkoronája látszott ki. Erre a tettére hangosan felnevettem, mire felmordult.
-Mennyit láttál?-nyüszített a takaró alól.
-A szexi kulcscsontodon és a formás vádlijaidon kívül?-vigyorodtam el, mire hozzámvágta a párnáját.-Amúgy semmi lényegeset. Gondolhatod, mennyire úrinő voltam, miközben levetkőztettelek. Sem tapi, sem bámulás. Bár nem semmi vádlid van. Táncolsz?-kérdeztem rá óvatosan. Kiemelte fejét a takaró alól, azt pedig ölébe csapta és lebiggyesztett ajkakkal bámult rám. Ha nem lenne premier plánban a melle, esetleg azzal is tudnék foglalkozni, hogy így mennyire aranyosan néz ki. Valószínűleg rájött, hogy semmi nem takarja, így fülig vörösödött és ismételten a takaró alá menekült. Gondolom mikor elmúlt a vörösség arcáról kiemelte fejét és álláig kicsúszott a takaró alól. Néztem ezt a lányt és megállapítottam, hogy gyönyörű, mikor bőre fehérsége egybeolvad a takaróéval és az egyetlen kontrasztot az a sötét haja alkotja.
-Mi az?-kapott arcához, amit tenyereibe rejtett. Miért bújik el előlem állandóan? Lefeszegettem tenyereit arcáról, majd sajátjaimba fogtam őket. Elnézett és harapdálni kezdte száját.
-Nézz rám-suttogtam, majd végigsimítottam alsó ajkán, mert már nézni is fájt azt az erőt, amivel marcangolta. Rám emelte őzike szemeit, én meg számat eltátva néztem rá. Annyira természetes, annyira gyönyörű.
-Ne bámulj-nyüszített és a hasára fordult, így a takaró lehullt derekáig. Nagyon izgató látvány volt, de lassan akarok hozzá közeledni. Ő másnak tűnik. Olyan, mint egy porcelánbaba, amire vigyázni kell.
-Sajnos muszáj, túl gyönyörű vagy.-mondtam, mire rám sandított, én medig vágtam neki egy grimaszt.
-Miért mondod ezt?-suttogta, de nem rám nézett, hanem maga elé révedt.
-Mert így van.-simítottam végig hátának vonalán, mire felpattant maga elé fogva a takarót és mint egy estélyi ruhát, maga köré csavarta és lecsoszogott. Döbbenten néztem utána, majd felnevettem, mikor meghallottam, hogy ugrándozik le a lépcsőn. Felkapva egy melltartót laza léptekkel utána indultam. A többiekkel ült a kanapén kezében egy teával. Már magára kapott egy pólót, de még mindig szorította maga körül a takaró anyagát.
-Hello baby, de nyúzottnak nézel ki-röhögött rám Zora-Woah-nyögött fel, mikor ráhuppantam. Mel lesütötte a szemét. Tegnap direkt mondtam rosszul a nevét, kíváncsi voltam hogy reagál. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami éppen arról szólt, hogy mit énekeljünk a mentor házban.
-Mel-
A többiek éppen azt tárgyalták, mit kéne énekelnünk legközelebb. Csendben figyeltem a diskurzust, néha elmosolyodtam, mikor egy egy nekem tetsző dal címe hangzott fel.
-Oké ez így nem lesz jó-tette fel a kezét Alexia, mikor már mindenki csak egymás után kiabált dalokat.-Sorba megyünk, mindenki mond kettőt. Egy gyorsabbat, egy lassabbat. Kezdek. Little Mix: Secret Love Song, The Pretty Reckless: Kill me. Zora?
-Lana Del Ray: Summertime Sadness, One Direction: No control.-az elsőt kapásból rávágta, a másodikon kicsit gondolkozott, majd büszkén elvigyorodva nézett Kate-re.
-Szerintem lassúnak a Little Mix-től a Love me or leave me-t mondanám, gyorsnak pedig Bruno Mars-tól a Treasure-t.-mosolyogva nézett rám válaszomat várva.
-Ugyan ezt akartam mondani.-nevettem kicsit, mire neki is megnőtt vigyora.
-Treasure és You-mondta ki teliszájjal Nina.
-Akkor ez eldőlt.-dőlt rá még jobban Zorára Alexia.-Treasure. Szerintem jó választás. Mikorra kell megtanulnunk?-azzal már elő is varázsolták telefonjukat, hogy megnézzék a naptárukat.
-Ugye ma még tábor van, holnap a lányok és a fiúk részét veszik fel, tehát a milyenket holnap után.-nézett fel megdöbbenten a telefonjából Kate. Mindenki egyszerre pattant fel, én felrohantam a szobámba néhány ruháért. Kivételesen nem gondolkoztam és felkaptam egy cicanadrágot egy félcombig érő fekete pulcsival, hajamat gyorsan kifésültem, leengedve hagytam, valamint egy kis szempillaspirált még megengedtem magamnak. Mindenki visszaszállingózott a kanapére telefonnal a kezében és villám sebességgel gugliztuk ki a dalszöveget. A felosztás nagyjából könnyen megtörtént. A délelőtt maradék része dalszöveg tanulással, a délután pedig összerakással ment el. Este megpróbáltuk összeénekelni, de beláttuk, hogy nagyon nem megy még, így holnap fogjuk összeénekelni.
-Lányok-szakított ki Zora hangja a tanulásból-Kapcsoljuk be a TV-t. Most játsszák le a műsort és tudjuk meg, hogy ki lett a mi mentorunk.-villámgyorsan kaptam a kapcsolóért és néhány mozdulattaláris az adott csatornára kapcsoltam. Épp jókor, a csapatok épp akkor várták az embert.
-Amúgy ide nekünk is el kellett volna mennünk nem?-elmélkedett Nina
-Mostmár mindegy-nevetett szórakozott Alexia, mire Kate homlokon csapta magát.
-Itt mostmár nem leszünk ott, de a fotózáson ott voltunk, szóval a bemutatásba már beleraknak minket.-magyarázott idegesen Kate, míg ujjai telefonján szánkáztak. Hirtelen sikítozás tört ki, mire a TV-re kaptuk tekintetünket és láttuk, amint Simon Cowell belép a terembe.
-Oh bazdmeg-nyögtünk fel öten egyszerre.
-Hát ilyen ez a sóbiznisz.-vont vállat Nina. Alexia csak döbbent tekintettel huppant vissza a kanapéra és könnyezni kezdett.
-Hé, babe, mi a baj?-ment rögtön oda Zora és magához ölelte.
-Ha Simon lesz a mentorunk, akkor hiába vállalom fel magam, nem vállalhatom fel a kapcsolatom Vele-nyomta meg a vele szócskát célzóan Zora szemébe nézve, mire ő megértően bólintott.
-Ne aggódj, majd kitalálunk valamit.-ült mellé Nina is és ő is átölelte.
-Kösz lányok-suttogta lehunyt szemmel, mosolyogva. Nemsoká megágyaztunk és elmentünk aludni, ezen alkalommal egyedül feküdtem ágyamban. Megunva az állandó forgolódást átmentem a vendégszobába, ahol az egyik ágyon Zora aludt, a másikon Alexia. Bemásztam Alexiához és hozzábújtam. Elmosolyodtam, ahogy álmában magához szorított. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy mázlista az a lány, akiről beszélt.

Részeges este

-Kyyyyyle!-üvöltöttem keresztül a házon.
-Mi a fasz van már?-ordított vissza.
-Tuti nem baj?-mentem le, hogy szembe álljak vele.
-Édes, drága Mel, már vagy ezerszer elmondtam, hogy nem baj. Örülök, hogy megpróbálsz barátkozni. Hihetetlen büszke vagyok rád. Biztosan ti nyertek majd.-nyomott egy puszit a homlokomra, mire megnyugodva mentem tovább készülődni. A rágcsákat tálakba öntöttem, a hálózsákokat kiterítettem egy-egy székre a teraszon a tábortűz köré. A nyársakat is kikészítettem. Nem tudom mennyit esznek, de remélem sokat, mert rengeteg kaja van és én nem eszek. Miután mindent előkészítettem felmentem a szobámba, ami tulajdonképpen nem is az én szobám, de Kyle azt mondta, hogy ez már nem csak az ő háza, hanem az enyém is és gyönyörű betűkkel ráfestette az ajtómra, hogy Mel. Tanácstalanul álltam a szekrény előtt. Szonyát veszek. Nem jó, túl nagy a combom. De te szeretsz szoknyában lenni.- szólalt fel a belső hangom. Két tűz közé kerültem. Most szoknyát vegyek vagy ne? Szeretek szoknyában lenni és szép a vádlim. De a háj kilóg a szoknya korcánál. De szeretek szoknyában lenni. Megvan! Alakformáló harisnya. Zseni vagyok. Gyorsan kirámoltam a szekrényt, felkaptam egy nagyon bő Superman pólót és a fekete szoknyámat egy fekete harisnyával. A hajamat egyszerűen leengedtem, kevés korrektort tettem fel és cicás sminket varázsoltam szemem köré. A tükörbe nézve konstatáltam, hogy eszméletlen csúnya vagyok. A hajam vége töredezett,  combjaim hatalmasak, a szememen még egy kiló sminkkel is látszik a tegnap esti hiszti jele. Bal karomat szokás szerint sok csilingelő karkötő díszítette. Alexia mit találhat bennem szépnek? Valószínűleg semmit. Elvégre mit akarhatna ő tőlem? Biztosan szórakozik. Hiszen ő annyira szép. Nem olyan magas, de nálam magasabb. Körülbelül 175 centi, szemei világoskékek és a világ összes jókedve beléjük van zárva. Világos barna, derék felé érő, enyhén hullámos haja tökéletesen passzol vékony alakjához. De miért érdekel ez engem? A többi lány is gyönyörű. Zora-nal fekete szög egyenes haja van, barna szemei és néhány tetoválás borítja alapvetően sötétebb árnyalatú bőrét. Ő magasabb, mint Alexia és az alkata is vékonyabb. Ott van még Kate és Nina. Kate-nak magas, izmos alkata van, vállig érő világos barna haja és barna szeme. Nina az egyetlen szőke hajú a csapatban. Kék szemeivel biztosan a fiúk kedvence lehet. Nem teljesen vékony, átlagos testalkata van. Aztán itt vagyok én a csapatban. Az egyetlen aki kövér és ronda. Gondolataimat a csengő hangja szakította meg. Vörös rúzst tettem fel és lerohantam ajtót nyitni. Szinte feltéptem az ajtót, velem szemben a három lány állt vigyorogva felszerelkezve egy-egy hálózsákkal. Várjunk csak. Három? Hol van Alexia? Meggondolta magát? Nem akar velem egy légtérben tartózkodni? Kate látva kétségbeesésemet mellém lépett és megveregette a vállam.
-Alexia?-próbáltam óvatosan rákérdezni.
-Az a nyomorék lekéste a buszát.-röhögött Nina, majd hátra dobta haját. Ezen mind elnevettük magunkat, még Zora is megengedett magának egy óvatos mosolyt.
-Um...gyertek beljebb-vakartam meg tarkómat zavaromba. A lányok kecsesen beljebb lépkedtek és elterpeszkedtek a kanapén. Elkezdtünk beszélgetni néhány dologról, de azt megfigyeltem, hogy Zora aligha szólalt meg. Állítólag jóban vannak Alexia-val. Hátha majd megered később a nyelve.
-Kimegyek a konyhába szendvicset csinálni-tápászkodtam fel, mozdulataimat Kate követte.
-Segítek.-simított végig combján, ezzel megigazítva farmerének anyagát.
-Nem szükséges.-motyogtam.
-Segítek.-nézett komolyan szemembe, innen sejtettem, hogy valami fontosról van szó. Megvontam vállamat, majd kibattyogtam a konyhába. Az ajtó csukódásából hallottam, hogy Kate követett. Egészen közel jött hozzám, kicsit viccesen nézhettünk ki. Elvégre az ő 180 centije jóval az én 153 centim fölé magasodott.
-Mi van köztetek?-suttogta, hogy ne hallják meg a többiek.
-Tessék?-emeltem fel hangom elképedve, mire kezeit számra tapasztotta.
-Shhh-tette mutatóujját szája elé, én meg megnyaltam tenyerét, mire fintorogva elkapta.-Közted és Alexia közt-magyarázta mutogatva.-Szinte minden harmadik másodpercben az ajtó felé nézel, mikor megjöttünk akkor is őt kerested a tekinteteddel. A tegnapi pedig...-nem kellett mondania, értettem mire gondolt.-És tudom, hogy nem ismertétek egymást ezelőtt.-nézett szigorúan, nehogy kamuzzak neki.
-Semmi sincs közöttünk.-mondtam abszolút komolyan.-Mármint nekem nem tetszik, neki meg tuti nem tetszek ha erre gondolsz.-vágtam értetlen arcot. Ekkor megszólalt a csengő.
-Nyitom-hallatszott Zora hangja.
-Még folytatjuk.-mutatott rám Kate, majd kimentünk, hogy üdvözöljük Alexiát.
-Csá ribik mizu-dobta le a cuccát az előszobában, majd lepacsizott Zora-val, akivel össze is ölelkeztek.
-Aleeeeeeeeex-ugrott rá Nina, így felburoltak mindketten.
-Szeva-pacsizott le vele Katy is.
-Hello-intettem egyet zavartan, mire magához vont, és az illőnél több ideig ölelt magához. Mikor konstatálta, hogy nem fogom visszaölelni sóhajtva elhúzódott és szétnézett.
-Na? Kezdjünk.-csapta össze tenyerét, majd megindult beljebb a lakásba.
-Menjünk ki a teraszra. Van tűz rakó hely, tudunk mályvacukrot sütni.-motyogtam.
-Máris kedves. Amit csak parancsol, mit vigyek? Merre? A hölgyet elfuvarozhatom?-hajolt meg előttem Alexia, majd felkapott és kivitt a kertbe, ahol lerakott az egyik székre. Döbbenten bámultam magam elé, míg a vendégeim kihordták a kaját, majd helyet foglaltak.
-Akkor, játsszunk.-csapta össze kezét Katy és már fel is vázolta a játékszabályokat. Kérdezz-felelek. Körbe megyünk. Mindig a soron lévő embertől kérdez a másik négy. Érdekes játéknak tűnik. Utálni fogom, ezt már most látom.
-De, hogy érdekesebb legyen-mondta Alexia-hoztam piát.-mondta majd elővette a Royal Vodka-t széke mögül.
-É..én csak 16 vagyok.-motyogtam szégyenlősen.
-Akkor te nem ihatsz. Túl jó vagy ehhez.-fintorgott Alexia.
-Ide vele.-néztem rá elszántan, de már ki is kaptam kezéből az üveget és egy jó nagy kortyot nyeltem belőle. Szemeim kigúvadtak, ahogy az átlátszó folyadék végigmarta nyelőcsövem és köhögve próbáltam levegőhöz jutni. Mellettem Kate aggódva szemlélt, míg szemben Alexia vigyorgott. Zora mérgesen csapta karon a kék szemű szépséget.-Most már leszállhatnál rólam bazdmeg.-köhögten ezt a pár szót, mire Alexia vigyora is lehervadt.
-Játsszunk inkább-szólalt meg zavartan Nina.
-Oké. Első ember. Katy drága.-vigyorgott rá Alex, mire a lány szemet forgatott.-Szűz vagy?-hát rögtön belecsapott a közepébe.
-Drágám éppen két éves a kapcsolatom, szerinted?-röhögte arcon, mire engem is elkapott egy kisebb nevetés.
-Szereted a Nando's-t?-kérdezte Nina, aki most is szendvicset tömött magába. Ez a lány egyszerűen imád enni. Rengeteget.
-Aha-vont vállat.-Zora?
-Hogy hívják a barátodat?-kérdezte a lány. Ő a legérzelmesebb a csapatban. Tényleg. Egy egy pillantásában rengeteg minden bújik meg.
-Adam-mosolygott melegen.
-Mi volt életes legcikisebb élménye?-tettem fel a kérdést némi gondolkodás után.
-Mikor a nyolcadikos osztálykiránduláson a fiúk ellopták a fürdőruha felsőm és a kezemmel takarva a mellem kellett átrohannom a táboron.-rázta meg a fejét nevetve.
-Melanie drágám te jössz.-mosolygott ördögien Alexia.
-Melissa-nyögtem ki remegő hanggal.
-Tök mindegy. Nina kezdj te.-bökött felé a fejével.
-Mi a kedvenc kajád?-nézett rám kíváncsian, mire hatalmas gombót keletkezett a torkomban. Gyerünk mondj valamit. Amit minden normális ember mondana. Gondolkozz.
-Oreo?-nyögtem ki félig kérdésnek hangzó válaszomat, amivel látszólag mindenki elégedett volt.
-Mi volt a kedvenc rajzfilmed kicsinek?-kérdezett Kate.
-Spongyabob-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Ha lenne egy csillagod, hogyan neveznéd el?-kérdezte Zora. Mint mondtam vérbeli művészlélek.
-Remény, mert körülölné a végtelen sötétség.-válaszoltam, majd magamban hozzá tettem, hogy és távol áll tőlem.
-Én jövök.-csapta össze a kezét Lexia, mire összerezzentem.-Ennyire ne félj cica.-mosolygott kacéran.-Kivel jönnél össze a csapatból?-arcán lévő sátáni vigyort legszívesebben letöröltem volna.
-Iszok.-jelentettem ki majd magamhoz vettem. A második korty sem volt sokkal kellemesebb mint az első.
-Te tudod.-mosolygott sokat sejtetően.
-Zora cicám te jössz-dobott felé egy puszit, mire ökölbe szorultak ujjaim. Mi a fasz?!
-Mi a kedvenc elfoglaltságod?-hangzott Kate kérdése.
-Rajzolás.-emelte fel noteszét, ami eddig is az ölében feküdt. Eredetileg fekete borítóján millió matrica volt, ezzel megmutatva a tulajdonos egyéniségét.
-Csirke vagy disznó hús?-kérdezte Nina, aki ismét csámcsogva evett valamit. Ez a lány a szöges ellentétem. Rengeteget mosolyog és rengeteget eszik.
-Disznó húst nem ehetek, szóval kizárásos alapon csirke-nevetett fel zavartan.
-Mohamedán vagy?-kérdeztem én.
-Nem igazán. Mármint a szüleim azok, de én nem nagyon követem.-vont vállat.
-Faszért nem beszélsz! Mindig ordibálsz bezzeg a csajszik mellet kussolsz.-magyarázott agresszívan Alexia, mire Zora egy gyenge mosolyt ejtett.
-Nina! Szeretsz kajálni jól sejtem?-szegezte máris a kérdést a következő áldozatnak.
-Mondhatni-nevetett fel harsányan.
-Ha nem mehetnél soha többet Nando'sba mit tennél?-tette fel a kérdést egy ördögi mosollyal Zora, mire Nina elfehéredett, aztán elvörösödött, majd ismét elfehéredett. Ezután csak hápogni tudott.
-Piát ide. Ki kell vernem ezt a rémálmot a fejemből.-intette magához az üveget majd jó nagyot kortyolt belőle, amitől nevethetnékem támadt.
-Kedvenc sorozat?-bújtam szinte bele arcába.
-Skins.-nézett fel csillogó szemekkel, amiket vagy az izgalom varázsolt tekintetébe, vagy az alkohol. Fogalmam sincs
-Ha választanod kéne, hogy Michael Bublé, Justin Bieber vagy Calvin Harris legyen a férjed, kit választanál?-első hangzásra a kérdés értelmetlen volt, aztán rájöttem, hogy valószínűleg a kedvenceit sorolta fel Katy.
-Kegyetlen vagy-nézett rá összeszűkített szemekkel.-Justin. Talán. Nem. Bublé. Nem. De..nem inkább. Öö...mindhárom. Háremem lenne.-bólintott büszkén.
-Ez a végső válaszod?-kérdezte Alexia, mire nevetés tört ki.
-Leximexike te jössz.-cuppogott felé Zora. Az üveget már most magamhoz húztam, tudtam, hogy ebben a körben szükségem lesz rá.
-Mikor voltál elöször lánnyal?-kérdezte Kate, afféle visszavágásként.
-14 évesen.-vont vállat.-De srác volt.-röhögött, mire a számhoz emeltem az üveget. Nem tudom miért idegesített annyira ez a tény.
-Kis geci leszel.-mutogatott Zorára, mikor az nyitotta a száját, hogy kérdést tegyen fel.
-Kivel akarsz most kavarni?-már a kérdés elhangzásakor meghúztan a piát. Látásom kezd szétesni. Kicsit kettőződik a világ.
-A büfés lánnyal. Hatalmas mellei vannak, kerek feneke, durván lapos hasa, formás lábai.-válaszolt elgondolkodva, miközben haját tekergette. Válasza hallatán ismét magamhoz vettem újdonsült legjobb barátom és most egy kortynál nagyobb mennyiség szaladt le a torkomon. Persze hogy vele. Ő szép meg normális alakja van. Engem ez nem is zavar. Miért is zavarna?
-Vettél nála valamit a büfében?-tipikus Nina.
-Jah. Kólát az első produkció után.-vont vállat, majd sürgetően rám nézett. Szép szemei vannak. Szerintem enyhén kuszák a gondolataim. Ilyen lenne az alkohol? Furcsa egy dolog ez. Józan eszem már rég elhagyott. Csak felálltam, rámuttam és ennyit szóltam:
-Faszért szórakozol velem?!-ismételtem meghúztam a vodkát, mire Nina és Kate elfintorodott, majd csúnyán néztek Alexia-ra.
-Kislány szerintem le kéne nyugodnod. Túlkombinálod a dolgokat.-nevetett fel.
-Túlkombinálom? Oh igen? Szállj már le a földre nem minden rólad szól.-kiabáltam mérgesen, habár fogalmam sincs miért voltam mérges.
-Egy. Ennek semmi értelme nem volt. Kettő. Részegen egy igazi picsa vagy.-hangzottak el szájából a mondatok de már neg is bánta. Kezemből az üveget a kerti székre hajítottam, majd elrohantam a kert végében lévő hintaágyhoz.
-Menj utána.-hallottam Zora hangját.
-Szerinted mit akarok?-hallatszott ki Alexia ideges hangja a ricsajból. Aztán csend. Milyen jó dolog is ez. Csak én. Csendben. Magányosan. Néhány ág reccsent meg, majd valaki lehelletét éreztem fülemnél.
-Miért menekülsz el előlem babe?-szinte perzselt, mikor a nyakamnál éreztem.
-Tudod.-ültem fel, így szemem egy magasságba került az ő térdelő alakjával.-Olyan buta picsa vagy. Tökre szeretlek. Meg majd elmennék veled a Nando'sba.-próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Nevetése szelte át a csendes éjszakát.-Menjünk Nando'sba. Most.-jelentettem ki és már tápászkodtam is fel, de egyensúlyom cserbenhagyott, ezért Alexia ismételten kezeibe kapott és megindult velem befelé.
-Majd holnap megyünk Nando'sba, most aludni kell.-hallottam hangján, hogy mosolyog. Nem vagyok neki nehéz? Biztos mondaná.
-De én nem vagyok álmos.-ásítottam bele mondatomba.-Akkor se.
-Hát persze. De azért alszunk, jó?-csókolt arcon.
-Oké-bólintottam határozottan, majd már csak azt érzékeltem, hogy lefektet egy puha ágyra és egy utolsó csókot lehel arcélemre, mielőtt magához húz és engem elnyel a sötétség.

A tábor

Egy hét telt el azóta, hogy a lábam a színpadra tettem és bekerültem a második selejtezőbe. Be kell jutnom a mentor házba. Muszáj. Nem bukhatok el egy lépésnyire az álmaim  megvalósításától. Ez a forduló két megmérettetést tartalmaz. Az első egy táncos, ahol az egy héten át gyakorolt koreográfiát kell előadnunk. A második fordulóban pedig minden velünk egy kategóriában levővel a színpadra kell menni és elő kell adni egy fél perces dalrészletet. Őszintén, még nem igazán tudom mit énekeljek. Össze voltam zavarodva teljesen. Ez a lány...Alexia. Semmi bajom nincs a melegekkel, de valahogy az agyam távol akar tartani tőle. Pedig egy barátkozásból nem sülhet ki semmi rossz. Visszatérve a műsorra, szörnyen ideges vagyok. A vonaton ülve fülesemet elhelyezem és fejemet nekidöntöm az ablaknak, nem érdekelve, hogy minden apró zötykölődésnél a fejem nekivágódik. Szerencsémre senki más nem volt velem egy kupéban. Nyugodtan elmerülhettem gondolataim közt. A tegnap okozta sebeken simítottam végig. Elmondtam a szüleimnek, hogy bejutottam a második selejtezőbe. Apám kiakadt és média kurvának hívott. Anya csak könnyes szemmel nézte végig, ahogy megint megteszi. Amint megtehettem összepakoltam az összes cuccom és az első vonatra felszálltam. Letöröltem könnyeimet, amik idő közben kicsordultak. Nem sírhatok. Ez az én nagy napom. Nem ronthatja el egy ilyen nyomorék. Egy sms. Vajon ki üzenhet nekem?

"Az állomáson várlak. Már előkészítettem a szobádat. :)-Kyle"

Üzenetét látva újabb könnyek cikáztak le az arcomon versenyt futva arcélemig. Miatta vagyok még itt. Voltak vitáink. Most mégis el sem tudnám képzelni az életem nélküle. A folyamatos hisztije nélkül. Neki köszönhetem az X-factort is. Ha ő nem lenne, soha nem lett volna bátorságom elmenni. Sose hittem volna magamban. Annyi mindent tett értem. Hihetetlen. Meg van a dal. Nem is értem, hogy nem jutott eddig eszembe. Mindig ezt énekelte nekem, ha zokogva hívtam fel. Időközben lassan begördölünk az állomásra. Kottámat és csomagjaimat kezembe fogva szaladtam le a vonatról tekintetemmel legjobb barátomat keresve. Egyszer csak valaki hátulról magához húzott. Először megijedtem, de aztán realizáltam, hogy ez Kyle illata és negnyugodtam. Beültünk az autójába és a lakásáig meg sem szólaltunk. Hálás voltam, hogy nem kezdett el azonnal faggatni. Tudja, hogy úgyis elmondom majd neki. Lecuccoltam a szobámban, majd kisiettem a konyhába.
-Kyle?-kiáltottam.
-Spájz-hallatszott vissza a hangja és valóban ott találtam, félig benne egy ládában.
-Elrakod magad télre?-néztem rá szórakozottan, mire csak megrázta a fejét és elő vette a lekvárt amit keresett és úgy nézett rá, mintha a világ legjobb dolga lenne.-Csak nem a nagxid lekvárja?-nevettem fel gyerekességén, de ő már nem is hallott, mert kiskanállal elkezdte enni a lekvárt. Magában. Hogy került belőle a homlokára? Istenem... és idén tölti a 20-at.
-Egyébként mikorra kell menned?-szólalt meg teli szájjal. Mmm, nyammi.
-4 órára.-felnéztem az óráról és leolvastam, hogy kèt óra van. Kyle is hasonlóan tett. Majd egyszerre kaptuk vissza a fejünket és ugrottunk fel az asztaltól. Én elrohantam sminkelni, ő meg öltözni. Csak egy villámgyors szempillaspirál, alapozó és rúzs kombináció fért bele, fintorogva néztem tükörképemre.

-Indulás.-bólintottunk egymásra, majd kirohantunk a kocsihoz és teljes padlógázzal indultunk az X-factor székháza felé. 4 óra előtt 10 perccel leparkoltunk és elkezdtünk besprintelni. A kategóriámban lévő lányok éppen most mentek a színfalak mögé libasorban. Gyors puszit dobva Kyle felé beálltam a helyemre és megpróbáltam stabilizálni heves szívdobogásom.
-Tudod, hiányoztál.-suttogta valaki hátulról a fülembe és végighúzta a kezét oldalamon. Mérgesen fordultam hátra, de mikor tekintetem találkozott azzal a huncut kékséggel rögtön elfelejtettem minden bajomat. Kèt másodpercre. Mellé soroltam és elkezdtem kiosztani:
-Mégis kinek képzeled magad? Csak azért mert jó énekes vagy még nem fogok a karjaidba omlani.-ordítottam suttogva, tekintettel arra, hogy a csapatok éppen a színpadon álltak.
-Akkor mástól igen?-vigyorgott kacérul, mire elpirultam és visszaálltam inkább elé.-Nekem így is jó a látvány.-hallottam meg egy mormogást. Abban a pillanatban több minden is történt. Megbántam, hogy nem nadrágot vettem fel, valamint a fiúk befejezték az éneklést, minket pedig felküldtek.
-Sziasztok lányok-mosolyogtak a zsűrik.
-Készítettünk egy listát. Úgyhogy mi döntjük el a sorrendet. Elsőnek Kate Goot.-mondta Demi, mire a mellettem álló lány nagyot nyelt és párat előre lépett, majd belekezdett. Nagyon szép hangja van. Ő is szép. Barna haj, barna szem, izmos, magas testalkat. Utána egy szőke, kék szemű lány jött. Majd egy vöröshajú és így tovább és így tovább. Aztán meghallottam a nevemet. Minden lefagyott. Még az a kis mosoly is az arcomról. Előrébb lépdeltem és bele kezdtem a dalba.
If I could fly / Ha repülni tudném
I'd be coming right back home to you / Hazarepülnék hozzád.
I think I might / Azt hiszem talán
Give up everything just ask me to / Feladok mindent csak kérned kell
Végigénekeltem az első verszakot, majd le is telt a fél percem. A zsűri bólintott, hogy a helyemre mehetek. Nemsoká mindenki végzett, mi pedig lesétáltunk a színpadról. Egyenesen Kyle-hoz mentem.
-I can feel your heart inside of mine-suttogtam fülébe.
-I feel it, I feel it.-nevetett fel.-Nagyon jó voltál csajszi.-nézett rám mosolyogva.-De nem csak te vagy ám jó.-harapta be ajkát miközben hátraintett fejével. Óvatosan csekkoltam a pincérsrácot és bólintással adtam neki igazat.
-Hány millió cuccot rendeltél eddig?-boxoltam karjába.
-Hahaha. Nagyon vicces Miss Jégkirálynő-mondta, mire megforgattam a szemem-Egyébként 4 ásványvizet és 5 perecet. Azt mondtam ideges vagyok, mert bent van a legjobb barátnőm.-vakarta meg a tarkóját.
-Aww de cuki-csipkedtem meg arcát. Beszélgetni kezdtünk, aztán egy hang beleszólt a rádióba, hogy a lányok gyülekezzenek. Ismét sorba álltunk és feltipegtünk. Mindenki félt. Most dől el kik jutottak át a rostán.
-Mint tudjátok hatan juthattok tovább a mentorházba.-mondta Simon.-A továbbjutók pedi: Jessica-mondta mire Jessica sírva kiment a függönyök mögé-Johanna-ő is elhagyta a termet. Ez így ment még egy ideig, míg csak tízen maradtunk ott. Egymás mellé léptünk és együtt izgultunk tovább.-Az utolsó tovább jutó pedig-hatászünet-Macy. Sajnálom lányok.-hirtelen fel sem fogtam. A lányok közül elsőnek távoztam és megálltam a backstage-ben, ahol még részt kell venni egy kötelező interjún.
-Szörnyű ez az érzés-mondta épp Kate Goot.
-Az-értett vele egyet Alexia. Nálam eltört a mécses, fekete kötött sapkámmal próbáltam meg takarni könnyeimet. Egyszer csak valaki magához ölelt. Ez az illat. Alexia. Visszaöleltem és az ő vállán sírtam tovább.
-Lányok! 5 embernek vissza kell jönnie. Alexia, Kate, Nina, Zora és Melissa.-mondta egy headset-es csávó. A vörös köd elborította az agyamat.
-Mi a francot kèpzelnek magukról? Ebből lesz a bevétel mi? Jó kamasz lányokat sírni látni? Mert ezek nem műkönnyek. Igazi érzések amiket a maguk féle emberek soha nem fognak tapasztalni.-üvöltöttem teli torokból, majd Kate kezét èreztem vállamon, majd Zora-t éreztem jobb oldalamon. Elkezdtek befele húzni. A színpadon gyilkos szemekkel néztem az előttem ülő négyesre.
-Lányok. Úgy döntöttünk, hogy a ti tehetségeteket vétek lenne elvesztegetni.-mondta Simon, de még mindig nem engedtem. Bizonyára csak szívatni akarnak.-Ha válalljátok ezt a felelősséget folytathatjátok a versenyt. Csapatként.-mindenki lefagyott, majd pár másodperc fáziskésés után mindenki sikítozni kezdett. A mellettem álló lányta ugrottam rá, aki ölbe fogott és úgy forgott velem.
-Természetesen vállaljuk.-nyögte ki Kate. Aki úgy lárszik az egyetlen épelméjű lesz a csapatban. Összeölelkeztünk a lányokkal, majd lementünk a színpadról. A backstage-ben újra megöleltük egymást majd megszólaltam.
-Lányok, mi lenne ha leutaznátok hozzánk? Csinálunk egy ott alvós bulit és jobban megismerjük egymást.-mosolyogtam, mire szinte mindenki azonnal beleegyezett. Telefonszámot cseréltünk, majd mindenki hazament pihenni az út előtt.

Prológus

-Te teljesen meghibbantál!-röhögtem képen a legjobb haveromat, aki továbbra is hatalmas mosollyal tartott ki ajándéka mellett.-Várj...-néztem rá kétségbeesetten-KYLE ROVEN MI A JÓ BÜDÖS FASZT CSINÁLTÁL MÁR MEGINT?-üvöltöttem rá, mire kicsit megrezzent, de másodpercekkel később már rendezte is arcvonásait és ugyanolyan arrogáns mosollyal nézett rám.-Akkor most muszáj elmennem?-néztem rá szemeimmel kegyelemért könyörögve.
-Abszolút.-bólintott, majd eltüntette mosolyát és komolyan nézett rám.-Emlékszel, mikor kicsinek mindig azt mondtad, hogy ha betöltöd a 16-ot, akkor elmész és mindenkit leveszel a lábáról?-fogta meg vállaimat.
-Mi  van, ha nem sikerül? Ha 16 éves koromra benőtt a fejem lágya és tudom, hogy semmi esélyem nem lenne.-néztem le megtörten a kezemben tartott behívóra.
-Mel, meg fogod csinálni. Hiszek benned.-ölelt magához szorosan. Így kezdődött az egész. Ez az egész, végeláthatatlan eseménysor, ami rendkívül szürreális, mégis egy bizonyos szemszögből szórakoztató. Nem az enyémből. Na de kezdjük a legelején.

Június 14. A nap ami mindent megváltoztat. Legalább is remélem. Az X-Factor válogatóján ülök éppen. Két véglet van. Vagy nagyon rossz leszek, bekerülök a TV-be és mindenki kiröhög, vagy nagyon jó leszek, bekerülök a TV-be és a táborba. Félek? Nem. Rettegek? Igen. Mire észbe kaptam, már csak 20 ember volt előttem. Nagyon remélem, hogy jók lesznek és végig énekelik a dalt, mert akkor később kerülök sorra. Imáim-szokás szerint-nem találtak meghallgatásra. A következő tíz ember alighogy kinyitotta a száját, már repült is. Majd egy lány következett. Gyönyörű, hosszú rózsaszín haja volt, magas, karcsú alakja és csodaszép mosolya. Magabiztosan állt meg a színpad közepén.
-Sziasztooook!-integetett a zsűrinek,-Alexia Johnson vagyok és kurva jó lenne bejutni.-vigyorgott a kamerába.
-Wow, kislány ez nem semmi belépő volt-rázta meg a fejét Simon Cowell.-Mit kell rólad tudni? Honnan jöttel? Hány éves vagy?-tette fel érdeklődve a kérdéseket. Nyilvánvalóan meglátta benne az eladhatóságot. Mint mindenki más, aki a várakozóban érdeklődve nézte a képernyőt.
-Ilyen vagyok-rántott vállat.-Mit kell tudni? Nos, 16 éves vagyok, 13 éves korom óta tudom, hogy leszbikus vagyok-jelentette ki vigyorogva, mire néhányan fújolni kezdtek, azonban mikor belátták, hogy senki nem ért velük egyet inkább gyorsan leálltak. Alexia csak tovább mosolygott, majd folytatta.-Oroszországban születtem, anyám orosz, 7 éves voltam, mikor Barnsley-be költöztünk.-látszólag befejezte, mire Simon bólintott.
-Olyan hihetetlen karakter vagy. Ezek után nem lehet rossz hangod.-nevetett Demi.
-Hát nagyon remélem, hogy tetszeni fog.-kacsintott Alexie, majd vett néhány mély levegőt és várta, hogy elinduljon a zene. Azt hittem valami vad dalt fog választani, de meglepetésemre Juliet Simms - End of the world című dala indult el. Hihetetlen hangja van. Egyetlen kisebb botlás nélkül végig énekelte az egészet. A produkció végén a zsűri csak tátott szájjal meredt rá. Demi szólalt meg elsőként.
-Alexia...ez hihetetlen volt. A dalválasztás, a hangszíned, a hajlítások. Minden tökéletes volt. Nézd, Simon meg sem tud szólalni. Ritka alkalmak egyike.-erre a mondatra felnevetett a közönség. Persze, hiszen az a dolga. Nekem nincs ilyen hangom. Vajon mennyi esélyem van? Hirtelen rám tört a rosszullét, ezért elrohantam a mosdóba, ahol kiadtam a gyomrom tartalmát. A tegnap megevett vajas kenyeret. Mikor kifele indultam, az ajtóban egy rózsaszín loboncba botlottam, szó szerint. Ha nem kap el, akkor orra esek.
-Oppá!-néztem kék szemeibe.
-Hi gyönyörűség.-mosolygott rám kacéran. Gyorsan talpra pattantam, majd szoknyámat megigazítva megálltam vele szemben.
-Nagyon szép volt a dalod.-hangom szinte egércincogásnak hatott, ami még nagyobb mosolyt varázsolt arcára. Nem is nagyobb, inkább önelégültebb.
-Te se vagy semmi..-nézett végig rajtam beharapva ajkát. Karjaimmal megpróbáltam a lehető legjobban takarni magam, elvégre utálom ha néznek. Egy félcombig érő szoknya, egy Nirvana trikó, egy térd alá érő bakancs és a kezeimen szinte a könyökömig karkötők százai.
-Melissa Graham! 5 perc múlva!-szólt a bemondóból egy hang, mire kétségbeesetten nyeltem egyet.
-Nekem most mennem kell.-mutogattam az ajtó felé és mikor kiléptem volna azt érzékeltem, hogy Alexie közvetlen mögém lép és a fülembe súg.
-Aztán szépen dorombolj cica.-azzal kacsintott egyet és otthagyott. Észbe kapva rohantam én is ki a mosdóból és beálltam helyemre a színfalak mögött és mikrofonnal a kezemben vártam, hogy a mellettem álló instruktor fellökjön a nagyközönség elé.
-Készen állsz?-nézett rám, mire félénken bólintottam.-Ne aggódj, nem lesz baj.-mosolygott rám, majd visszaszámolt.-3, 2, 1, most-azzal lökött rajtam egyet finoman, ezzel beküldve a színpadra. Lehajtott fejjel, rövid lábaimat gyorsan szedve megálltam a kijelölt helyen és hangomat megkeresve próbáltam megszólalni.
-Jó napot.-nos, ennyire futotta.
-Szia, hogy hívnak?-kérdezett Demi. Valamiért megkönnyebbülés fogott el, hogy nem Simon volt soron.
-Melissa Graham vagyok. De inkább csak Mel.-emeltem fel fejem, majd azzal a lendülettel vissza is hajtottam, mikor megláttam mennyien ülnek a nézőtéren.
-Rendben van. Hajrá és ne félj semmit.-küldött felém egy bátorító mosolyt. Erősebben ráfogtam a mikrofonra, majd vártam, hogy elinduljon a zene. Még utoljára felnéztem, aztán elkezdtem a dalt. Onnantól kezdve már nem volt senki más.
Lay my head under the water/ Lehajtom a fejem a víz alá
Lay my head under the sea / Lehajtom a fejem a tenger alá
Excuse me sir, am I your daughter? / Elnézést uram, a lánya vagyok?
Won't you take me back, take me back and see / Nem fogsz visszahozni, visszahozni és látni?
A hangom nagyon remegett az első versszak után. Jó erősen rámarkoltam a mikrofonra, majd belekezdtem a rendes erőteljes dalba felemelve fejem.
There's not a time, for being younger / Nincs idő fiatalnak lenni
And all my friends are enemies / És az összes barátom ellenség
And if I cried, unto my mother / És ha anyámért sírtam
No, she wasn't there, she wasn't there for me / Nem, ő nem volt ott, ő nem volt ott nekem.
Az első verzét hatalmas taps és füttyögés követte, amitől megjött az önbizalmam és a dalt szinte hibátlanul végig énekeltem. A végén kinyitottam a szemem és tekintetem találkozott a több száz megdöbbent nézővel. Majd hatalmas tapsvihar tört ki. Megengedtem magamnak egy gyenge mosolyt, majd mire észbe kaptam már csak azt hallottam, hogy várnak vissza a táborba. Boldogságtól megrészegültem másztam le a színpadról.

Köszöntő

Szóval, ez az új blogom. A történet azért jött létre, hogy a mélyebb gondolataimat egy fikcióba beleszőve kiadjam magamból, mert én ezt tartani már nem bírom. Remélem mindenkinek tetszeni fog az előzetes, ami hamarosan felkerül.

Figyelmeztetés!

A blog leszbikusságot tartalmaz, szóval homofóboknak nem ajánlom.

Eléggé tabutémák lesznek feszegetve benne, mint például önbántalmazás, öngyilkosság, önmagunk elfogadása, homoszexualitás, etc.

Jó olvasást mindenkinek:)